A nap további részét a szobámban töltöttem. Hogy tehetnek
velem ilyet apuék? Egy idióta üzlet miatt képesek tönkre tenni az életemet.
Erre nem szolgáltam rá, tudom nem voltam egy jó kislány sohasem, de már 6 éve
nem élek itthon, új életet kezdtem egy új országban. Egyszer sem hoztam rájuk
szégyent, sosem kértem tőlük segítséget, most akkor miért büntetnek? Ráadásul
ismerem is a srácot, de mégis honnan? Nem emlékszem rá, hogy sportolok körében,
mozogtam, csupán egy fiút ismerek, aki régebben oda volt az autósportokért, de
az nem lehet, hogy ő. Erre még apáék se lennének képesek. Emlékszem Ő volt
életem első szerelme, ami nem is volt igazi szerelem, mert sosem vallottam be
neki az érzéseimet. Szerettem vele lenni olyankor minden sokkalta könnyebbnek
tűnt, nem kellett arra gondolnom, hogy mit teszek, csak egy egyszerű tini lány
voltam. Milyen szép is volt…
Nem igazán tudtam aludni az éjjel. Állandóan forgolódtam és
a következő napon agyaltam. Épp átlépni készültem álomország kapuját, amikor kivágódott
az ajtóm és valaki leült mellém.
- Tamara ébredj – anyám volt az – el fogunk késni – az
ablakhoz sétált és elhúzta a függönyt
- Nem akarok menni – a fejemre húztam a párnát.
- Jönnöd kell – jelentette ki magabiztosan, majd leemelte a
párnát a fejemről – Azt hiszem itt szükség lesz a segítségemre, szörnyen nézel
ki – állapította meg.
- Köszönöm a bókot – a fürdőszobába csörtettem.
Fél óra a forró víz alatt elegendő időnek tűnt, hogy felkészüljek
a mai napra. Lassú léptekkel közelítettem meg az ebédlőt. Már mindenki az
asztalnál ült és a reggeliét fogyasztotta.
- Jó reggelt! – leültem a helyemre.
- Neked is - biccentett apa- remélem már nem haragszol rám,
annyira.
- Hát persze, hogy nem. Végül is csak az életemet akarod
tönkre tenni – mosolyogtam rá negédesen. Ezzel le is zárult a beszélgetés.
Tegnap délután óta nem ettem egy falatot sem, de mégsem éreztem magam éhesnek. Nagy
nehezen egy fél szelet pirítóst megettem. Ezek után felmentem a szobámba, hogy
átöltözzek. Mivel nyár van felvettem egy spagetti pántos toppot és egy
rövidnadrágot. A hajamat leengedtem és halványan kisminkeltem magam. Már az
egész család a nappaliban gyülekezet és meglepődtem, hiszen anyámon kívül
mindenkin laza viselet volt.
- Hogy- hogy nem valamelyik luxusautóddal megyünk? –
fordultam apa felé, amikor megláttam a mindennapi Mercedest.
- Nem akarok feltűnést kelteni – mosolygott rám.
- Végre valahára – az ég felé emeltem a tekintettem.
Egész úton meg sem szólaltam. Az utat figyeltem és
megpróbáltam láthatatlanná válni. Egyszer csak hevesebben kezdett el verni a
szívem. Ismerős utca, ismerős ház és az autó megállt. Az nem lehet, suttogtam
magam elé. Már mindenki kiszállt csak én maradtam egyedül, a húgom
megkocogtatta az ablaküveget, amitől összerezzentem és kiszálltam az autóból.
Ahogy beléptünk megannyi emlék eszembe jutott, a közös játékok, beszélgetések
és bolondságok, amiket együtt követtünk el. A hátsó udvaron már ott várt minket
a család, csak egyedül Ő hiányzott. Maria a kerti asztal körül tevékenykedett, Alexander
és Szergej a sütőbe próbáltak életet lehelni.
- Üdv újra itt – jött oda Alexander és az egész családot
megölelte.
- Kész nő lettél – ölelt magához Maria – Vitaly biztosan
nagyon fog neked örülni – erre a névre összeszorult a gyomrom.
Leültem az egyik székre a narancslevemmel a kezemben és próbáltam
nem arra gondolni, hogy nem sokára itt lesz. Szergej
odajött hozzám és mindenféléről fecseget, de nem igazán figyeltem rá. Vajon ő
is tudja már, hogy mit terveznek a szüleink? Ha igen akkor mit szól hozzá?
- Végre megjött – kiáltotta el magát az anyukája.
Az arcom elfehéredett és még levegőt is nehezebben vettem. A
poharat jobbnak láttam, ha leteszem az asztalra, és csak nagyon lassan álltam
fel. Ekkor pillantottam meg, farmert és kék pólót viselt, a felsője a kellő
helyen rátapadt a felsőtestére, így jól láthatóvá vált az a pár kocka a hasán.
Először a szüleit üdvözölte, majd lepacsizott az öcsével is. Ezek után köszönt
a szüleimnek és húgomnak, majd mikor meglátott széles mosollyal az arcán felém
sétált.
- Tami, ezer éve nem láttalak – magához szorított én pedig
tétlenül álltam ott és csak pillanatokkal később reagáltam.
- Én is rég láttalak – nyögtem ki nehezen.
- Mesélj mi történt veled – a kerti székekhez húzott.
- Elhúztam itthonról és Spanyolországban élek, röviden ennyi
– a poharamért nyúltam – Most te jössz.
- Gondolom, azt tudod, hogy teljesült az álmom – nézett rám
csillogó szemekkel – második évet töltöm a Renault-nál ráadásul, megszereztem
az első dobogós helyezésemet is.
- Tényleg? – nevettem fel
zavaromban.
- Igen, de ahogy látom, te erről
nem tudsz semmit sem – közölte morcosan.
- Nem sokat, nem igazán követem
figyelemmel a Forma 1-et – ingattam meg a fejem.
- Mi köti le annyira a figyelmedet?
– öntött magának egy pohár narancslevet és az én poharamba is öntött még egy
kicsit.
- A munkám – mosolyodtam el.
- A mosolyodból ítélten összejött az,
amire vágytál.
- Igen, és úgy érzem, így teljes az
életem – ami nem sokára romokban fog heverni tettem hozzá magamban.
- Örülök neki, és akkor most hol
laksz?
- Barcelonában, imádom a várost, az
egész országot és az embereket is, akikkel dolgozok.
- Kiket tanítasz?
- Jelenleg a legkisebbekkel
foglalkozom, nekik segítek abban, hogy minél hamarabb elsajátítsák a spanyol
táncokat, illetve ha úgy van, akkor Dan-nek segítek a nagyobbaknál.
- Értem. Kérdezhetek valamit?
- Persze – mosolyogtam rá.
- Barát ügyileg, hogy állsz?
- Van egy srác, aki tetszik, de nem
lesz belőle semmi, most már biztosan nem – közöltem lemondóan, még mindig apám
szavai csengtek a fülemben – És neked van barátnőd?
- Nincs, és most nem is lenne rá
időm.
- Fiatalok gyertek ide egy kicsit –
intett Alexander. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott össze, hiszen tudtam,
hogy mit akarnak mondani.
- Akkor kezdeném is – vette át a
szót apa – A cégem belement abba, hogy támogassalak – fordult Vitaly felé – De
csak azért, mert azt mondtam nekik, hogy a lányom vőlegénye vagy – Maria és Szergej döbbenten néztek apára és Alexandere.
Vitaly lassan rám pillantott, majd
megrázta a fejét és elrohant.
Szia!
VálaszTörlésJöttem, olvastam, komiztam :D
Tetszett, nagyon jó lett. Ügyi vagy. Meg volt a nagy találkozás. bár azért az ember nem így képzelné el egy jó barátjával az újratalálkozást. Na mindegy az élet nem egyszerű.
Szegény lány, nem könnyű neki. Ilyen családdal, és most még ez az eljegyzés is... Nem irigylem! bár ki tudja mi lesz belőle. Vitaly reakciója érthető volt.... nagyon várom a folytatást! Hogy mit hozol ki belőle...
puszillak, D.