8. rész

Sziasztok! 
Örülök, hogy összejött ez a 10 komment és köszönöm mindenkinek, aki írt. Mivel eddig a 8 volt az a szám, amikor egész hamar összegyűltek a kommik ezért most is 8 lesz a határ, de ha több lesz az se baj, sőt örülnék neki. 

Hideg van. A takarómat még jobban magamra húzom, de még így is majd meg fagyok. Tapogatózni kezdtem, hátha találok még valamit, amit magamra teríthetnék, de a kezem félúton beleütközött valamibe, vagyis inkább valakibe.     Résnyire kinyitottam a szemeimet és Kimit pillantottam meg, aki békésen szunyókált. Szorosan mellé bújtam és próbáltam átölelni az egyik karommal, hátha így egy kis meleghez jutok.

- Hagyjál már Jenni – mordult fel.

- Nem Jenni vagyok – motyogtam a vállába.

- Lahja?  - a másik kezével próbálta megsimogatni az arcomat.

- Igen én vagyok az, nagyon fázok – suttogtam elhaló hangon.

Arra ébredtem fel, hogy az eddig meleget szolgáló férfi eltűnt mellőlem. A takarómat magamra húzva ültem fel.

- Jól vagy? – leült az ágy szélére.

- Szédülök és fázok – még szorosabbra húztam magamon a plédet.

- Nem vagy te véletlenül lázas? – odaült elém, és a homlokomra csúsztatta a kezét – te forró vagy – döbbent meg – hozok valami gyógyszert.

- Ne menj el – suttogtam – vagy adj valami meleget.

- Tessék itt a felsőm – levette a pólóját és rám adta, majd jó szorosan betakargatott.

- Itt van az én kedves férjem – robbant be az ajtón Jenni.

- Mit szeretnél? – fordult felé Kimi.

- Most már semmit, eddig csak sejtettem, hogy van valami köztettek, de most már tudom – méregetett bosszúsan Jenni.

- Lahja az unokatestvérem – jelentette ki nyugodtan Kimi.

- És? Az téged mióta akadályoz meg. Ha iszol, akkor az első nővel lefekszel, aki csak szétrakja a lábát és az akár lehet a te hőn szeretett unokahúgod is – felelt gúnyosan a drága barátnőm.

- Te ittál?

- Nem, csak van szemem és látok. Te pedig ne tettesd itt a nagy beteget – fordult felém.

- Tűnj el a szobából – kiabált rá Kimi.

- Megyek már, nem akarom megzavarni a kis gerlepárt – mosolyogva kisétált.

Pár percen belül visszatért Kims is a kezében gyógyszerrel és vízzel. A szemhéjaim elnehezedtek és megszűnt létezni a külvilág. Az a nyavalyás telefon csörgés rángatott vissza a valóságba. Hiába kerestem a szememmel a zaj forrását, semmit sem találtam.

- Hát te mit keresel ilyen bőszen? – érdeklődött kedvesen az én kedvenc unokatesóm.

- Egy telefont mát másodjára hallom, vagy csak én képzelődök?

- Nem, az valóban egy telefon, az én telefonom. Nem igazán szoktam használni, csak az elmúlt hónapokban vettem újra elő.

- De miért? – néztem rá értelmetlenül.

- Elmondok neked most valamit, amit ne mondj el senkinek sem. Megismertem a télen egy lányt, csodálatos teremtés. Mindenben különbözik Jennitől és az eddigi lányoktól, akikkel dolgom volt. Titokban találkozgatunk és minden egyes együtt töltött perc, megerősít abban, hogy nem szabad veszni hagynom. Szeretném, hogy ha majd egyszer te is megismernéd. Most is ő hívott és akkor éjjel is a szállodában.

- Rég nem láttalak már ennyire boldognak – simogattam meg az arcát a válasza csak egy mosoly volt.

- De most ne erről beszélünk, hívtam egy orvost, mert nagyon nem tetszel nekem – ingatta meg a fejét.

- Muszáj volt? Tudod, hogy félek tőlük.

- Túl éled.

Egy kedves őszes úr volt az orvos. Sikeresen megfáztam és mivel a lázam még mindig túl magas volt ezért adott egy injekciót. Kimivel még beszélgettünk egy kicsit erről a lányról, aki elcsavarta a fejét, majd én bealudtam. Valamikor délután keltem fel, elmentem zuhanyozni s mire végeztem a hasam jelezte, hogy ideje lenne valami ételt is magamhoz venni. Vidáman sétáltam le a nappaliba, de amikor megláttam azt a valakit elment a kedvem az egésztől.

- Szia, Sebastian Vettel vagyok – nyújtott kezet mosolyogva.

- Hali, Lahja Raikkönen – fogadtam el a gesztust.

- Azt hiszem az első találkozásunk nem sikerült túl jóra – próbált beszélgetésbe elegyedni.

- Konkrétan lekurváztál, de semmi gond –legyintettem.

- Nem, azt egy szóval se mondtam – védekezett.

- Ne fárassz a magyarázkodásoddal én most beteg vagyok ehhez – elsétáltam mellette és lefeküdtem a kanapéra.

- Kimi, ha szépen megkérlek, csinálsz nekem teát?

- Persze – a konyha felé indult.

A kis herceg pedig csak ott állt és furcsán méregetett, majd elszánta magát és oda sétált hozzám.

- Leülhetek?

- Nem, van még több ülőhely is én most pihenek – feleltem csukott szemmel.

- De én ide szeretnék – felemelte a lábamat és lehuppant az említett testrészem pedig az ölébe hullott. Először szótlanul ültünk illetve feküdtünk egymás mellett, majd lassan elkezdte a talpam masszírozni.

- Te mit csinálsz? – ijedtem emeltem fel a lábam.

- Szerinted?

Kimi nevetve hozta be nekem a kért italt.

- Olyanok vagytok, mint egy öreg házaspár – a kezembe adta a gőzölgő nedűt.

- Ez jó vicc. Ha neki kellene a feleségének lennem én már nem élnék – felálltam és szobám felém indultam.

- Csak, hogy tud Seb itt tölt pár napot – szólt utánam Kimi.

- Repesek az örömtől – szóltam vissza gúnyosan és ekkor még nem sejtettem, hogy miket tartogat még ez a pár nap.