3. rész

Sziasztok! 
Köszönöm szépen a kommikat nagyon jól esnek, Meghoztam a következő részt, ami nem lett túl hosszú. A jövőhét elején pedig megpróbálok újra egy új részt hozni! 

- Ha nem gond, akkor felmennék a szobámba.

- Menj csak nyugodtan nekem még van egy kis dolgom, amit el kell intéznem – meglóbálta a kezében lévő mobilt.

- Jó munkát – intettem neki, majd elindultam az emelet felé.

A bőröndjeim és a sporttáskám ugyan ott állt, ahol néhány órája hagytam. Hozzákezdtem a kipakoláshoz. A hatalmas szoba ablaka a medencére nyújtott remek kilátást, ami ilyenkor télen ugyan nem tartogat túl sok izgalmat, de nyáron remek lehetőséget nyújt arra, hogy a srácokat figyelemmel tartsuk. Igazából sehogy se találtam otthonosnak ezt a házat. Mindenképpen beszélni fogok Kimivel, hogy alakítsuk át. Épp a fürdőszobába pakoltam be az oda való dolgokat, amikor kopogtattak.

- Bejöhetek? – az én drága barátnőm, Jenni volt az.

- Persze, hisz ez a te házad – visszasétáltam a szobába.

- Tudom – nevetett fel, de elég erőltetettre sikeredett ez a nevetési kísérlet.

- Mit szeretnél?- a falnak dőltem.

- Igazából azt szerettem volna megtudni, hogy most miért is vagy itt. Nem zavarsz, nehogy azt hidd, csak nem tartjátok annyira a kapcsolatot Kimivel – félresöpörte az ágyon lévő plüssöket, majd leült.

- Hetente beszélünk telefonon, vagy e-mailben, szóval tartom vele a kapcsolatot. Egyébként azért jöttem ide, mert új életet akarok kezdeni. Kirúgtak a munkámból egy jóakarómnak köszönhetően, és Kimi felajánlotta, hogy addig, amíg nem találok egy lakást lakjak itt.

- Ahan, értem – nyugtázta a hallottakat. – Nekem egyszer se említette, hogy jössz – vonta meg a vállát.

- Arról nem tehetek, hogy ilyen rossz a viszonyod a férjeddel – az épp leeső plüssmacim után kaptam.

- Ne avatkozz bele a kapcsolatunkba - sziszegte mérgesen, miközben megragadta a karom és közelebb húzott magához.

- Semmi esetre sem – feleltem gúnyosan, s közben kirántottam a kezem a karmai közül.

Farkasszemet nézett velem, majd egy lesújtó pillantás után kiviharzott a szobából. Az ajtó hangos csapódással zárult be. Megfogtam a macimat és visszatettem az ágyra. Csak tudnám, hogy mivel tartja sakkban Kimit. Idegesítő egy nő ráadásul nem érdekli semmi más sem, csak saját maga. Nem akartam még jobban felhúzni magam, ezért inkább bekapcsoltam a gépem és írtam egy e-mailt anyunak, hogy minden rendben van velem. Átnéztem néhány hírportált is, majd kikapcsoltam a gépet és elindultam zuhanyozni. A meleg víz minden egyes cseppje felüdülést nyújtott a testemnek. Biztosan áztattam magam egy félóráig. Még mielőtt elnyomott volna az álom, megkerestem Kimit. Lesétáltam a nappaliba, ahol senkit sem találtam, majd átkutattam a ház minden szegmensét mire megtaláltam a dolgozó szobájában.

- Nah, végre meg vagy – léptem be mosolyogva.

- Eddig is itt voltam – mosolygott vissza rám egy halom papír közül.

- Még mindig dolgozol? – leültem az asztallal szemben lévő bőrfotelbe.

- Most már csak átnézem, majd holnap befejezem – egy mappába rendezte őket. – de úgy látom nem csak én akarom elrakni magam holnapra – mért végig.

- Hosszú volt ez a nap, ráadásul a kedves nejed is lefárasztott - vontam vállat.

- Nem tán beszéltél vele?

- Nem túl rég feljött és vallatni kezdett, hogy miért is vagyok én itt – felhúztam a lábaimat és a térdemre hajtottam a fejemet.

- Mi köze van hozzá, hogy én kiket hívok meg? – horkantott fel dühösen.

- A feleséged, szóval van beleszólása.

- Feleségem – ízlelgette ezt a szót – már rég nem illik rá ez a jelző.

- Azt valahogy gondoltam, de ezt az eszme cserét folytassuk holnap, oké? – feltápászkodtam a fotelból elnyomva egy ásítást.

- Rendben. – felállt az asztaltól és felmentünk az emeletre.

- Akkor jó éjszakát - ölelt magához, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Neked is! – viszonoztam a puszit.

Csak arra emlékszem, hogy elterültem a hatalmas ágyon és magamhoz öleltem a macikámat.