! Még egy pár percig veszekedtem magammal, majd vettem egy nagylevegőt és megfordultam. A túl oldalon egy szép kék szemű srác feküdt és engem nézett vigyorogva.
- Te?- kiabáltam el magam.
- Igen én- mosolygott rám.
- Huhh… akkor megnyugodtam- fújtam ki a felgyülemlett levegőt.
- Nem emlékszel az estére ugye?- felült az ágyban, és a tekintettem a felsőtestére vándorolt- nagyot nyeltem.
- Forgalmam sincs, hogy kerültem ide- vallottam be.
- Elmeséljem?- kérdezte vidáman.
- Igen- bólintottam.
Belekezdett a mesélésbe és meglepődtem, mert nem is tudtam, hogy tudok ilyen vad is lenni. Azt is megtudtam, hogy Lewis is látott mindent és eléggé féltékeny volt, de nem lépett közbe. Inkább tovább iszogatott pedig ő nem is szokott alkoholt fogyasztani. Most biztos haragszik rám. Viszont nem feledkezhetek meg arról, hogy az egész hétvégét Nicolelal töltötte. Nem is jutottam az eszébe. A gondolatmenetemből Sebi zökkentett ki.
- Hahó Lili!
- Mi?- ráztam meg a fejem.
- Csak már rég a végére értem a beszámolónak, te pedig csak bámulsz magad elé.
- Elgondolkoztam- néztem rá.
- Azt észrevettem.
- Most viszont fel szeretnék öltözni, így megkérlek, hogy fordulj el addig, míg elrohanok a fürdőbe.
- És miért nem mersz előttem? Úgy is láttam már mindent- kajánul vigyorgott rám.
- Sebastian Vettel! Most azonnal elfordulsz vagy… - semmi nem jutott az eszembe.
- Rendben, de, csak azért mert úriember vagyok.
Megpróbáltam emberi külsőt varázsolni magamnak. A fejem pedig épp szétrobbanni készült. Sebastian már felöltözve várt és egy aszpirint nyomott a kezembe. Hálásan mosolyogtam rá. Megbeszéltük, hogy erről nem fog tudni senki sem illetve mi is meg nem történtnek nyilvánítjuk.
Szerencsére otthon anyuval mindent meg tudtam beszélni. Ismét nem maradtam sokáig, mert kedd hajnalban indultam Monacoba. Monaco a csillogás és fényűzés hazája. Szerettem itt lenni, de csakis a barátok miatt. Az első utam egy baba boltba vezetett. Sokáig nézelődtem mire megtaláltam megfelelő ajándékot. Egy plüss kisautóra esett a választásom. Délkörül érkeztem meg Rafáékhoz.
- Áhh szia- üdvözölt kedvesem.
- Sziasztok- adtam egy puszit a csöppég fejére.
- Gyere beljebb és nyugodtan pakolj le a szobádba utána jöhetsz is ebédelni- utasított.
- Oké akkor jövök mindjárt.
Meglátszik, hogy Rafaela élete kicsit felfordult mindenhol játékokat találtam. Elővettem a táskámból az ajándékom és lementem.
- Felipe nézd mit hoztam neked- nyújtottam át a kis dobozkát.
Először nem értette, hogy mit akarok vele így földhöz vágta, de elég volt ennyi a kis dobozkának és máris kinyílt. Mikor meglátta a kis piros autót mosolygott.
- Köszönjük szépen- adott két puszit az anyuka.
- Igazán nincs mit. Úgy látom, örül neki- továbbra is a picurt figyeltem.
- A piros dolgokért oda van, de nem is csodálom. Az apját is állandóan pirosas cuccokban látja. Azon se csodálkoznék, ha az első szava az lenne, hogy piros- közben megindult a konyha felé.
- Amúgy ha már a pirosnál tartunk Felipe mikor jön haza?
- Nem tudom. Már megint Maranelloban van- szomorodott el Rafa.
- Sokat van távol?
- Alig van pár napot velünk, de legalább azt csinálja, amit szeret.
Miután megebédeltünk a nappaliban gyűltünk össze egy kis mesenézésre. Rafa célja az volt, hogy hátha elalszik a kis trónörökös így beszélgethetünk nyugodtan. Pár Thomas, a gőzmozdony rész után a kisherceg elszundított.
- Most már mesélhetsz- egy tábla epres Milkát tett le elém.
- Hosszú történet- mosolyogtam rá.
- Nem baj időnk, mint a tenger.
- Akkor hozzá kezdek. Bár az előzményeket már leírtam e-mailben. Jaime egy igazán aranyos és kedves srác, de nem voltam belé szerelmes és ő se belém. Aztán ott van, Lewis ő szeret, vagyis ezt állítja, de a hétvége teljesen elbizonytalanított. Pedig elmondtam neki, hogy én is hasonlóan érzek iránta.
- Mi történt a hétvégén?- kérdezte kedvesen, de előtte betakargatta a kisfiát.
- Nicole megjelent. Egész hétvégén vele volt, de még ezt meg is értem, hiszen nem jelentették be a szakítást. Csak az volt a fura, hogy egyszer sem hívott. Aztán én is elkövettem egy hibát- a végét már csak suttogtam.
- Mégis mit?
- Lefeküdtem Sebivel- kicsit elpirultam.
- Wáó a kis némettel- vigyorgott.
- Csak az a baj, hogy semmire se emlékszek, habár Seb elmondott mindent és így pár dolog dereng.
- És milyen volt vele?- csillogó szemekkel nézett rám.
- Hát nem is tudom.
- Nah mond már el. Olyan kíváncsi vagyok- kérlelt.
- Az nem zavar, hogy férjed van és egy kisfiad?- kérdeztem nevetve.
- Már hónapok óta csakis két pasi vesz körül szóval ennyi élvezet nekem is jár- nyújtotta rám a nyelvét.
- Értem. De legalább sose unatkozol.
- Ne tereld a témát. Először te mesélsz majd utána én.
- Mihez kellene viszonyítanom?
- Mondok szavakat és akkor te eldöntőd melyik illet rá- nem válaszoltam csak bólintottam.
- Isteni, nagyon jó, átlagos.
- Hmm… átlagosnak semmiképpen sem mondhatom, az isteni az meg megint túlzás maradjunk a nagyon jónál- vigyorogtam rá.
- Ezt nem néztem volna ki a kis szösziből- vigyorgott.
- Miért nem?
- Egyszerűen ő túl jó fiús szóval nem gondoltam ilyen jónak- gondolkodott el.
- Pedig nagyon is jó. Olyan bűntudatom van, nem kellett volna megtörténnie- pár könnycsepp jelent meg az arcomon.
- Szereted?- közelebb húzódott hozzám és megölelt.
- Igen- szipogtam.
- Nyugi biztos csak Nicole miatt volt ilyen. Én úgy gondolom, hogy rendes srác. Velem mindig kedves volt és szerintem nem fog becsapni. Csak idő kell neki is, amíg lerázza magáról azt hárpiát.
- Valószínű igazad van. Miért nem hív fel?
- Azt sajnos nem tudom, de hidd el biztos jelentkezni fog.
- Most pedig mesélj te! Vidíts fel!
- Mit szeretnél tudni?
- Hogy telnek a minden napjaid.
- Általában Felipe után pakolászok, minden érdekli. Akkor a lökött sógorom szinte egész nap itt van. Valamelyiknap épp laptopozni tanította. Jah és mellesleg a környéken lakó pilótáknak is én főzök.
- Tényleg?
- Ahan. Bruno és Lucas állandó vendégek így ne lepődj meg, ha ebédidőben vagy vacsoraidőben érkeznek.
- Okés. Tényleg Dudu ma nem jön?
- Biztosan jön. Talán hiányzik?
- Igen egy kicsit. Olyan rég láttam hiányzik a sok-sok hülyeség, amit csakis tőle hallhatok.
- Én minden nap élvezhetem a társaságát.
Nem sokáig tudtunk beszélgetni, mert a fiatalúr felkelt. Végig néztem, ahogy Rafa próbálja megetetni. Nem tűnt könnyű feladatnak. Amíg átöltöztette a kis rosszaságot addig én tv-t bámultam. Egyszer csak nyílt az ajtó azt hittem, hogy az idősebb Felipe látogatott haza, de csak Dudu volt az.
- Dudu- kiáltottam fel.
- Lili?!
- Igen én vagyok- megöleltem.
- Ezer éve nem láttalak. Hogy hogy itt vagy?
- Rég jártam itt- vigyorogtam.
Az egész délutánt átbeszéltük, majd Dudu felvette, hogy mi lenne, ha elmennénk bulizni. Megígérte, hogy vigyázni fog rám és nem engedi, hogy rámásszak az idegen pasikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése