2010. június 17., csütörtök

53. rész

Nos, elértünk a befejezéshez is. Remélem jól szórakoztatok és tetszett a történet. Most, hogy már vége szeretnék kérni egy kis véleményt mindenkitől aki olvasta:)
Jó olvasást az utolsó részhez! :)


Gyorsan eltelt az utolsó hónapom. Most itt vagyok a szülészetem Lucassal. És nagyon félek, bár a párom itt van mellettem és szorítja a kezem. Sajnos bekövetkezett az, amitől féltem, iszonyatos fájdalmakat éltem át, de megérte. Egy gyönyörű barnaszemű kislánnyal áldott meg minket a Sors. Lucas meghatódva nézte, ahogy a kishercegnőt a kezembe adják. Sose voltam még ilyen boldog, mint most. Mindenki azt mondta, hogy egy gyerektől megváltozik az életed és mérhetetlen boldog leszel. Ezzel teljesen egyetértek. A kis Rachel egy tündér. A szemei épp olyan szépek, mint az apukájáé.
- Köszönöm- suttogta Lucas, amikor már csak ketten voltunk.
- Mit köszönsz?- megfogtam a kezét.
- Azt, hogy egy gyönyörű kislánnyal ajándékoztál meg. Nem gondoltam volna sohasem, hogy ilyen rövid időn belül apa leszek. De ez csodálatos érzés. Szeretlek- óvatosan megcsókolt.
A következő nap szinte az összes barátunk meglátogatott minket. Apa rengeteg plüssel érkezet és persze sok csokival. Mikor meglátta az unokáját megcsillant a szemében egy-két könnycsepp. Csodálattal nézte a kis királylányt. A lányok is körül rajongták.
Végre haza érkeztünk, már elegem volt a kórházi légkörből, így örömmel léptem át a közös házunk küszöbét. Mindennap meglátogattak minket a többiek. Az anyám küldött egy sms-t, amibe csak annyi állt „Hallom megszületett a kis fattyú. Vigyázz rá”. Mérgemben a telefont a szoba másik végébe dobtam.
- Kicsim valamit mondani akarok- lépett be hozzám Luc.
- Mondjad- oda húztam magam mellé, és most már mindketten gyönyörködtünk Rachelben.
- Abba hagyom a versenyzést minimum egy évre.
- Tessék?- meglepetten néztem fel rá.
- Jól hallottad abba hagyom. Veletek akarok, lenni nem szeretnék egyetlenegy fontos pillanatról sem lemaradni. Most már ti vagytok a fontosabbak, így a most következő évet biztosan kihagyom. És, ha utána még kellek valamelyik csapatnak, akkor nagy valószínűséggel elfogadom az ajánlatukat- közel húzott magához és átölelt.
- De, miattunk ne add fel az álmod- simogattam meg az arcát.
- Nem adom fel, csak nekem most fontosabb a család. Megfogadtam még nagyon régen, hogy ha egyszer gyerekem születik, akkor ő kerül a középpontba és a versenyzés csak a második lesz. Jelen esetben ezt most hanyagolni is fogom. Kérlek, fogadd el a döntésemet.
- Rendben. Nem hittem volna, hogy ilyen áldozatot fogsz hozni értünk. Köszönöm. Szeretlek- megcsókoltam.
Amikor meg tudták a többiek a nagy hírt mindenki hüledezni kezdet, de egyetértetek Luc döntésével. Mindenki az esküvőről faggatott minket, mivel úgy volt, hogy Rachel születése után tartjuk meg. De eltelt 4 hónap és mi még mindig jegyesek vagyunk. Ugyanis én úgy döntöttem, hogy addig nem tartjuk meg az esküvőt, amíg le nem adom, a felszedet kilókat. Lucas szerint felesleges fogynom, mert így vagyok tökéletes, de amíg vissza nem nyerem a versenysúlyom, addig nincs esküvő. Mivel elkezdődött az idény egyre kevesebbet láttuk a srácokat. Seb is megbékélt a helyzettel, vagyis ezt mutatta felénk. Amíg itthon volt sokat jött át és játszott a kicsivel. Biztos vagyok benne, hogy remek apa lesz. Ráadásul Rachel is rajongott a kis szőkéért. De, mostanában kevesebbet jött, viszont nem maradt szőke pasi nélkül. Sebet Kimi váltotta fel. A jégember olyan felszabadultan játszadozott a kislányunkkal. Rachel mindennap az ajtó felé tekintett és várta, a finn érkezését. Mikor meghallotta a morgolódását a kis kezeivel és lábaival csápolni kezdett. Kimire kellett hagynom a csöppséget, mert muszáj volt bevásárolnom, Lucas pedig edzeni járt. Kb. másfél óra múlva tértem vissza a körutamból. Kimi hangját hallottam az emeletről. Szépen lassan felsétáltam és megálltam a babaszoba ajtajánál onnan hallgatóztam.
- Tündérke ha, nagy leszel Kimi bácsi elvisz egy csomó menő helyre. Ismerek olyan jó kis bulizós helyeket. Sőt még olyat is tudok, ahol fiataloknak is kiadják a piát. Csak szólj bármikor, ha esetleg anyuék nem engednék meg a korai alkoholfogyasztást. Úgyse lesz semmi bajod, nézz csak rám- gügyögött Rachelnek.
- Khmmm… Kimi- szólítottam meg- Azért nem kellene szegénykémből alkoholistát csinálnod- mosolyogtam rá angyalian.
- Nem fogok nyugi, csak megtanítom minden jóra. Auuu- sikított fel, ugyanis a tündérkém Kimi tincseit az ujjára tekerte.
- Nah látod Rach se akar bulizni- nevettem rajta, majd megszabadítottam a kis csajtól.
Már csak egy hónap volt a nagy napig. Így mindennap eljártam futni. A közeli kis parkban körözgettem és közben az mp3 lejátszómat nyomkodtam. Hirtelen a földön találtam magam.
- Nem tudnál vigyázni?- morogtam.
- Bocsi- oly ismerős volt ez a hang és félve tekintettem rá.
- Semmi baj, neked megbocsáttok- zavartan válaszoltam Sebnek.
Leültünk a mellettünk lévő padra, bár először egyikőnk se akart megszólalni csak csendben ültünk és néztük a másikat. http://www.youtube.com/watch?v=R33MHiHugJ0
- Eljössz az esküvőnkre?- kicsit rekedten kérdeztem.
- Elmegyek, de kérlek, ne várd tőlem, hogy vidám legyek. Valószínű az utolsó sorban fogok meghúzódni. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de utána már mindent másképp fogok látni. Nem fogok többet reménykedni abban, hogy éjjelente ott fekszel mellettem. A szertartás után pedig szépen csendben elhagyom a helyszínt és talán ide kiülök jobb lesz itt nekem. Egyedül magányosan. Tudd, hogy örökkön-örökké szeretni foglak- a homlokmar adott egy puszit és ott hagyott.
Egyedül hagyott a kétségek között. Pont mikor már lezártam magamban a múltat. Miért büntetsz engem Istenem? Pár órát még itt töltöttem nem csináltam semmit se, csak ültem és sírtam. Lucas kis milliószor hívott. Már egészen sötét volt, amikor haza értem. Lucas Rachelt altatta épp, olyan aranyosak voltak. Egész este forgolódtam nem tudtam aludni. Lassan sikerült megnyugodnom és nem erre gondolni. De, időm se lett volna ezen töprengni. Vészesen közeledett a nagy nap. A helyszín az egyik templom kertje volt. Mindenki boldogan beszélgetett csak egy valaki nem. A szívem majd meg szakadt, de meg kell tennem ez a sorsom. Épp az utolsó simításokat végezték a hajamon, amikor benyitott apa és nem túlzok, ha azt mondom elállt a lélegzete. Olyan büszkeséggel kísért az oltárhoz, hogy sok mindenki megmosolyogta. A tekintettem Sebastinra tévedt, aki, ha jól láttam épp egy könnycseppet törölt le, Majd szép lassan elment a helyszínről.
- Lucas Di Grassi feleségül fogadja az itt megjelent Laura Hornert?- a kedves idős pap feltette az oly sokat várt kérdést.
- Igen- válaszolta mosolyogva.
- Laura Horner férjül fogadja az itt megjelent Lucas Di Grassit?- felém fordult a pap.
- Luc… sajnálom- suttogtam, majd megfordultam és futni kezdtem.
Nem érzem magam kész az esküvőre, nem tudom megtenni. Még nem……
http://www.youtube.com/watch?v=558rexgg3ew
Nem néztem semmit se csak rohantam a könnyeimtől pedig már alig láttam. Ebben a ruhában ráadásul a futás is nehezemre esett. De, tudtam meg kell tennem. Nem csaphatom be többet magam. Még mindig Sebit szeretem ő az én másik felem. Nem is tudom, hogyan tudtam eddig így élni. Már láttam a végállomást, de az erőm egyre kevesebb volt. Ekkor pillantottam meg a célszemélyt, aki háttal ült nekem. Oda sétáltam mögé és a vállara tettem a kezem. Rémülten fordult hátra.
- Lau mit keresel itt? Ilyen hamar vége lett az esküvőnek?
- Nem- elcsukló hangon mondtam.
- Akkor mi történt?- közelebb lépett.
- Nem mentem hozzá Luchoz. Rájöttem, hogy teljesen más valakit szeretek és irtó hülye voltam, amikor elengedtem. Végig becsaptam magam és Lucas érzéseivel is játszadoztam. Nem érdemlem meg azt se, hogy valaki is szeressen. Sebi én, szeretlek, kérlek, bocsáss meg nekem. Tudom, hogy szeretsz. És ez a múltkori beszélgetés döbbentett rá mindenre. Kérlek, szeretlek… szeretlek …. Szeretlek- sírva borultam a nyakába.
- Csssss Laura- simogatta a hátam, minden érintésébe beleborzongtam.
- Seb..Sebi…. szeretlek-nyöszörögtem.
- Lau én is szeretlek- a szemembe nézett, majd közelebb hajolt és egy csókban forrtunk össze.
Nem is tudom mióta vártam erre a pillanatra. Úgy éreztem, hogy most már minden rendben lesz. A szívem lassan kezdett újra felépülni és érezni egy olyan leírhatatlan szerelmet, ami talán csak a mesékben létezik. Nem akartam elengedni féltem, hogy ez csak egy újabb álom. Viszont újra megláttam azokat a csodálatos kék szemeket, amik újra szerelemtől ragyogva tekintettek rám.
- Menjünk vissza- húzott fel a padról.
- Jó- egyeztem bele, de egy pillanatra se engedtem el a kezét.
A szertartás helyszínén már alig voltak emberek csupán a rokonok és a legjobb barátok. Mindenki döbbentem nézett ránk. Lucastól féltem a legjobban viszont mosolyogva oda jött hozzánk.
- Végre megjött az eszed kicsi lány- simogatta meg az arcom.
- Ezt most nem értem. Neked haragudnod kellene rám és üvöltözöd, amiért faképnél hagytalak. Nem pedig mosolyognod. Luc minden rendben van?
- Nem haragszok, mert tudtam, hogy még mindig Sebit szereted. Csak nem akartalak elhagyni, hogy utána magadba zuhanj, és úgy menj vissza az életed párjához. Az tény, hogy szeretlek, de nem akarom azt se, hogy boldogtalan légy. Bár titkon bíztam abban az egyben, hogy eltudod felejteni. De, az igaz szerelem mindennél erősebb. Csak annyit kérek tőletek legyetek boldogak és szeressétek egymást. Rachelt pedig szeretném látni- megdöbbenve néztünk rá.
- Köszönöm- a nyakába borultam.
- Nem kell, köszönöd semmit se- mosolygott ránk.
- Akkor most lesz esküvő vagy sem?- türelmetlenül kérdezte a pap.
- Lesz- határozottan kijelentettem.- Persze, ha csak el akarsz venni- fordultam a szerelmemhez.
- Még szép, hogy el akarlak venni- csókolt meg.
A kis társaság újra összegyűlt, bár most kevesebben voltunk, mint az eredetin. Viszont csak azok voltak itt, akikre szükségünk volt.
- Sebastian Vettel feleségül fogadja az itt megjelent Laura Hornert?
- Igen-magabiztosan válaszolt.
- Laura Horner férjül fogadja az itt megjelent Sebastian Vettelt?
- Igen- mosolyogtam rá.
- Akkor a mai naptól férj és feleség. Megcsókolhatja a menyasszonyt- szólt Sebhez.
Sebi felkapott és megforgatott a levegőbe, majd mikor földet értem szenvedélyesen megcsókolt. Ettől a naptól úgy érzem révbe ért az életem. Van egy gyönyörű kislányom és egy férjem.

1 évvel később

- Anya Anya – jött be a szobába Rachel.
- Mondjad kicsim
- Megjött apa- nevetett rám.
- És melyik?
- Hát apa, mert apa2 elment a boltba azt mondtad- oktatott ki Rachel.
- Igen azt mondtam ügyes vagy!- adtam neki egy puszit.
- Szia- jött be Lucas.
- Szió- adtam neki két puszit.
- Hogy vagytok?- a pocakomra tette a kezét.
- Köszönöm megvagyunk, minden rendben van. Amúgy kisfiam lesz- újságoltam el neki a legújabb hírt.
- Gratulálok. Seb?
- Öhmm elment venni ajándékot az közelgő esküvőre.
- Tényleg. Nekem is meg kellene már vennem. Minek örülne Jaime?
- Azt nem tudom, de vegyél neki valamilyen zenével kapcsolatos dolgot.
- Ez jó ötlet, nah akkor megyek is. Elviszem Rachelt majd jövünk.
- Sziasztok- búcsúztam el tőlük.
Minden remekül alakult és a kis csapatunk szépen lassan megállapodott. Kira és Jaime a napokba tartja az esküvőjüket. Bogyó és Vitaly eljegyezték egymást. És végül a csapatunk kedvenc párosa a harmadik trónörököst várja. Eddie nagyon is belejött az apa szerepbe. Elég sokáig győzködte Mónit, hogy legyen egy harmadik baba, de a szerelme nagy nehezen beadta a derekát így náluk is újra beköszönt a gólya. Most viszont kislány lesz.
Velünk mi történt?
Sebi megnyerte a világbajnoki címet, Lucas lett a csapattára. És érkezik Rachel öcsikéje is. Apa nagyon boldog volt mikor megtudta. Viszont sikerült neki is egy hatalmas meglepetést okoznia. A Red Bull vezetését megosztotta velem. Először nem akartam elvállalni, de így valóra válhatott a gyerekkori álmom.
A kisfiúnk a Nicolas nevet kapta. Egész hamar az apukája nyomdokaiba lépett, és nagyon ügyes kisfiú. Rachel pedig szorgosan szurkol az öcsikéjének.
Sikerült rá jönnöm, hogy ki is vagyok én. Igaz sok-sok küzdelmen és keserűség kellett hozzá, hogy megtaláljam magam.

Vége

7 megjegyzés:

  1. Szia!

    Nem írtam eddig még megjegyzést,de most írok :)

    Imádtam a történetedet és nem csak azért,mert Sebastian-os xD.Szeretem ahogy írsz nem írsz olyan hosszú fejezeteket,de így pont jó.
    Remélem írni fogsz még pár fanficet.(Basi-sat :)

    Az elején a résznek azt hittem megöllek,de komolyan xD Azt hittem Lucas lesz a férje,de jó értelemben csalódtam hiszen végül Bastian lett :D
    Jó befejezés lett. :)

    puszi: Daisy

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Örülök, hogy tetszett és annak is hogy most írtál :)
    Van egy Sebis törim még csak az régebbi az újon amin most dolgozok ott csak mellékszereplő lesz valószínű :)
    Esetleg ha van igény egy régebbire akkor azt berakhatom :)
    A végére még tartogattam egy meglepetést és látom sikeres lett :)

    Puszi: Nikíí

    VálaszTörlés
  3. hát alaposan sikerült meglepni, az biztos
    az elején még ott örültem, láttam magam előtt Kimit, ahogy babázik xD azon jót nevettem :)
    aztán az esküvő... azt hittem már tényleg hozzámegy Luchoz, és elfelejti Sebit, de nem... otthagyta szegény Lucot az oltárnál :O:O:O
    aztán a nagy egymásra találás, az új esküvő és a happy end :D
    a kiscsaj tök aranyos(L)
    remélem nemsokára olvashatjuk az új történetet tőled :)
    ki lesz a főszereplő?? :D:D:D
    puszii

    VálaszTörlés
  4. Kimit meg kellett említenem :) Ő nem hiányozhat sehonnan se
    Sokáig tanakodtam, hogy Luc legyen-e az igazi, de végül maradtam Sebnél.

    Azt nem árulom el, hogy ki lesz a főszereplő, mert valószínű a történet vége fele fog kiderülni az is, hogy kit szeret a főszereplő csajszi :P

    Puszíí

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Szuper volt az egész , remélem még sok ilyennel fogsz minket meglepni, csak így tovább.
    Kriszti

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Köszönöm, és örülök, hogy tetszett:)

    VálaszTörlés
  7. Sziiia. Hát én nagyon imádtam és nagyon tetszik ahogy befejezted. Végre mindenki boldog és nem lett kényszer házasság hanem Lau ahoz a férfihoz ment férjül akit tényleg szeret.
    Szóval mást nem tudok mondani csak annyit hogy az egész történet nagyon szuper volt.
    Szimii.

    VálaszTörlés