- Ugye tudod, miről akarok beszélni?
- Sejtem- a hajamat simogatta.
- Nekem ez a tempó egy kicsit gyors, pár napja még egy jó barátnak tekintettelek most meg egyszerűen nem tudom, mit érzek. Szeretlek- még közelebb bújtam hozzá.
- Ezt nem akartam neked elmondani, de mikor már megláttalak, akkor elcsavartad a fejem viszont nem mertem közeledni főleg akkor nem mikor Felipével együtt voltatok. Próbáltalak elfelejteni, de nem ment, amikor meglátogattalak akkor se csajozni mentem, hanem veled akartam lenni- megcsókolt.
- Szeretlek cicám!- suttogta.
- Kérlek, ne hívj így-kirázott a hideg, amikor meghallottam ezt a szót.
- Miért? Rossz emléked van erről?- végig simított a karomon.
- Igen.
- Elmondod?
- Tudni szeretnéd?- kérdeztem félve.
- Persze, és ha valaki bántott megverem ennyi- vigyorgott rám.
- Lökött- mondtam alig halhatóan.
- Szóval?- érdeklődött.
- Az egész tavaly nyáron történt. Egy buliban voltam ahol kicsit híresebb emberek is voltak. Az alaphangulat nagyon jó volt. Csak sajnos nekem egyetlenegy barátnőm vagy ismerősöm se tudott eljönni. Egyedül is éreztem magam, majd egy 20 évvel idősebb srác jött oda hozzám. Először nem ismertem fel, és nem azért mert annyit ittam volna, hanem nem volt tényleg nagyon híres. Sokan utálják, sokan szeretik és én abba a kategóriába tartoztam, akik kedvelték. Egész jól elbeszélgettünk és egyre jobban egymásra hangolódtunk. Megismerkedésünk után 1-2 órával már mondhattak minket egy párnak is, hiszen egy percre se engedtük el egymást. Voltak páran, akik furcsán néztek ránk. Ez érthető volt hiszem nem minden napi látvány, hogy egy 18 éves lány és egy 38 éves srác egymással enyeleg. Még aznap este lefeküdtünk, kívántuk egymást. Másnap reggel viszont nem azt az arcát mutatta, amit este megismertem. Csak ennyit mondott: Köszönöm Cica az estét, de nekem csak ennyire kellettél. Először mérges voltam, majd rájöttem, hogy én talán bele is szerettem, ne, ne mondj semmit se. Tudom korai volt stb, de akkor érzelmileg elég labilis voltam. Azóta ha meghallom azt a szót, hogy cica akkor mindig ő jut az eszembe- a végére egy picit sírtam is.
- Ismerhetem azt a fickót? – kicsit mérgesen kérdezte.
- Nem, nem hiszem. Otthon ismert, de erre fele nem annyira vagy nem tudom.
- De, hogy lehetett ilyen- hüledezett.
- Van ilyen, ezt kell elviselni, de lépjünk túl ezen a témán. Oké?- mosolyogtam rá.
- Rendben- majd megcsókolt, és kezei vándorútra indult.
- Sebi…. Ne… én még nem akarom- picit ellöktem magamtól.
- Okés, pedig én, kívánlak- nézett rám boci szemekkel, amiktől legtöbb esetben el is olvadok.
- Azt érzem- kuncogtam.
- Jól van, felizgatsz aztán meg így hagysz- durcizott.
- Még várnod kell rám durci uraság, inkább gyere, menjünk vacsorázni- húztam, volna fel, de nem sok sikerrel.
- Sebastian állj, már fel végre- picit megemeltem a hangom.
- Én már rég állok- nevette el magát.
- De, én nem úgy gondoltam- nevettem én is.
- Akkor most már felemelnéd a hátsó feled, és lemennénk, mert éhen halok- nyávogtam tovább.
- Rendben, de én rád vagyok éhes- és beleharapott a nyakamba.
- Most nem akarok vámpírost játszani- toltam el magamtól.
- Csak tudnám mit szeretek én rajtad- sóhajtott majd követett.
Vacsora közben, újra tett pár megjegyzést mi szerint jobb lettem volna én vacsorára. Este nálam aludt. Nem akart egyedül hagyni. Azért fürdéskor, bezártam a fürdőszoba ajtaját és hallottam is, ahogy morog. De én nem akartam még, sajnos volt már ilyen tapasztalatom és ezt nem akarom még egyszer átélni. Zuhanyzás közben újra láttam magam előtt azt a férfit, akiért mindent ott hagytam volna. Sebi még azért este bepróbálkozott, de sikerült leállítanom és így csak aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése