Még egy pár percig beszélgettünk Sebivel megosztott velünk pár háttér információt mi szerint a ma esti vacsoránál mi fog történni. Gonoszak a srácok újra meggyőződtem e felöl. Selenával sétálgattunk még egy kicsit úgy volt velünk fog vacsorázni, de Adrian meghívta hisz így jobban megismerheti az úgymond „lányát”. Remélem Sel anyukája kitart Adrian mellet, hisz akkor lehet normális családja a csajszinak nem úgy, mint nekem. Elbúcsúztunk, de én még maradtam kicsit a pályán. Gondolkozni akartam, túl sok dolog történt velem pár nap alatt. Egész életemben nem történt velem ennyi dolog, mint most. Szerelmes se voltam még szinte, de most úgy érzem, az vagyok igaz egy reménytelen egy oldali szerelem ez az egész. Olyan férfit szeretek, akivel úgyse lehet semmi se. Neki ott van a barátnője, biztos nem hagyná ott értem egy egyszerű lányért. Verd ki a fejedből Laura! Észre se vettem, hogy már nem egyedül sétálok, hanem egy kis srác lépked mellettem. Nem szólt egy szót se, csak halkan észrevehetetlenül követe az utamat. Megálltam és ő is rám nézett majd elmosolyodott.
- Csókolom- köszönt kicsit félénken a kis srác.
- Szia- köszöntem neki vissza mosolyogva.
- Te hogy kerültél ide?- érdeklődve néztem a kis srácra, aki nem lehetett több mint 8 éves.
- Apa megengedte, hogy sétáljak a pályán és megláttam a nénit utána meg követni kezdtem- közben a kezeivel mutatta az útvonalat, ahogy ideáig eljutott.
- Értem és ki a te apukád, ha megkérdezhetem?
- Rubens Barrichello én pedig Eduardo Barrcihello vagyok- nyújtott kezet a kis brazil.
- Áhh értem, és te is követed majd apukádat s versenyző leszel?- a kis srác felé fordultam.
- Nem hiszem, vagy nem tudom, annyira nem köt le az autók világa jobban kedvelem a teniszt. A néni is valamelyik pilótának a barátnője?
- Nem én nem. De szeretném, ha nem néniznél, nem vagyok én olyan öreg- mosolyogva nyújtottam kezet- Laura Martinez.
- Okés akkor most már tegezlek.
Pár percig némán sétálgattunk, egyszer csak Eduardo megszólalt.
- Te szerelmes vagy valakibe- állapította meg a kis törpe.
- Én dehogyis- intettem a kezemmel.
- De de már figyeltem az előbb is, hogy percekig elbambulsz, utána pedig mosolyogsz főleg akkor, ha meglátsz pár Ferrari drukkert.
- Én nem is – próbáltam mentegetőzni, de nem hiszem, hogy ennyire látható lenne rajtam az, hogy csöppet bele zúgtam egy srácba, aki úgy is elérhetetlen számomra.
- Kapj el, ha tudsz!- kiabálta a kis brazil, de már messze volt tőlem.
- Hamarabb indultál- halkan megjegyeztem.
Utána eredtem, pár száz méter után már alig kaptam levegőt, de még mindig messze volt tőlem már szinte vonszoltam magam a pályán mire Eduardo is megállt és csak nevetett rajtam.
Oda léptem hozzá és felkaptam és megpörgettem párszor. Nevetve raktam le a földre, elég hosszú ez a pálya hisz még mindig hátra van a fele. Félúton láttam, hogy a törpike már fáradt így felkaptam és úgy sétáltam tovább. Mire visszaértünk a boksz utcába addigra már aludt is a kis virgonc. Láttam, ahogy Rubens kicsit mérgesen járkál egyik boxból a másikba. Intettem neki először egész csúnyán nézett rám, majd elmeséltem neki mindent és ekkor már megköszönte, hogy visszahoztam épségben a kis srácot. Visszaindultam a szállodába, a forgalom is most már teljesen nyugisabb volt ennek köszönhetően rekord gyorsasággal visszaértem. Fellifteztem a harmadikra és már alig vártam, hogy egy kicsit ledőljek pihenni a vacsora előtt. Beléptem az ajtón és egy elég felzaklatott Felipével találtam magam szemben.
- Szia- köszöntem vidáman.
- Szia- ő már nem volt olyan vidám.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle, közben leültem mellé.
- Ez- rám nézett, majd megcsókolt- mióta megismertem erre a csókra vágytam viszont tudtam, hogy hiba, hisz neki ott van a barátnője én csak futó kaland lennék számára- először el akartam tolni magamtól, de nem ment, akartam nem is kicsit egyre szenvedélyesebben és vadabbul csókolóztunk. Lassan ledöntött az ágyra a nyakamat kezdte elcsókolgatni, ekkor egy hatalmas csattanásra lettünk figyelmesek, az ajtóhoz siettünk gyorsan kinyitottam először nem láttam semmit se, majd a földre néztem és kitört belőlem a nevetés.
- Miután kiröhögtétek magatokat segíthetnétek- morgott Fernando.
- Rendben haver segítek, de. hogy kerültél te a földre- próbálta visszatartani a röhögést Felipe.
- Jöttem és valószínű megcsúsztam valamiben utána itt találtam magam a földön- mesélte a kis spanyol, nem bírtam tovább és hangosan felröhögtem egy megvető pillantást kaptam a srácoktól így visszasétáltam a szobánkba.
Pár perc múlva visszatért Felipe is. Át akart ölelni, de én eltoltam magamtól, pedig mindennél jobban vágynék a karjai közzé, de nem lehet.
- Mi a baj?- kérdezte halkan miközben maga felé fordított.
- Ez nem helyes, sőt az sem volt az, amit az előbb tettünk- a földet bámulva mondtam.
- Én pedig vonzódok hozzád és szeretlek- az arcomat simogatta.
- Neked ott van, a barátnőd nem teheted ezt vele-, a könnyeimmel küszködve mondtam.
- Laura hidd, el nem játszok veled köztem és Rafaela között már kihűlt minden tulajdonképpen csak együtt élünk, de ez már nem egy kapcsolat és ezt mind ketten tudjuk viszont egyikőnk se lép. Most viszont, hogy találkoztam veled lenne okom miért ott hagyni te teljesen elvarázsoltál- próbált közelebb húzni magához, de nem engedtem.
- Az lesz a legjobb, ha elfelejtesz ennek a kapcsolatnak nincs jövője- könnyes arccal válaszoltam.
- De te is akarod…
- Az nem számit, hogy én mit akarok - letöröltem az arcomról az utolsó könnycseppet- ideje lenne készülődni, ha vacsorázni, akarunk a srácokkal- az órámra pillantottam majd a fürdő felé vettem az irányt.
Egy egyszerű keki ruhát öltöttem magamra, enyhe sminket és már kész is voltam. Ahogy, kiléptem Felipe szeme rögtön megakadt rajtam. Oda sétáltam hozzá, és megpusziltam.
- Akkor ezek szerint lehet köztünk valami?- reménykedve kérdezte.
- Legyünk csak barátok én ezt szeretném, a srácoknak pedig ne említsd meg azt, ami történt oké?
- Persze nem szólok egy szót.
Közösen leindultunk, hisz így is késtünk pár percet már mindenki lett volt. Sebi és Rob egymás mellett ültek és láthatólag nagyon jól elvoltak, Fer próbált nem a szerelmespárra nézni, mikor meglátott minket elmosolyodott. A vacsora közben rengeteget nevetünk, Sebi udvarolt Robnak és ez ugyanúgy megtörtént fordítva is. Se Felipe se Fernando nem vette észre, hogy ez csak egy játék kezdtek bele törődni, hogy a srácok mások. Egész csendes voltam, ezt Rob meg is jegyezte.
- Mi a baj Laura, olyan csendes vagy?
- Csak fáradt vagyok hosszú volt a mai nap- próbáltam egy halvány mosolyt erőltetni az arcomra.
- Srácok, ha nem gond, akkor én most felmennék pihenni- elköszöntem mindenkitől majd elindultam a szobánkba.
Lezuhanyoztam közben átgondoltam, hogy mit mondott Felipe, de tudom, hogy ennek nem lenne, jó vége el kell felejtenem ennyi. Próbáltam győzködni magam. Fürdés után belebújtam a pizsimbe és megkerestem az MP4 lejátszómat, bekapcsoltam és hallgattam pár vidám bulizós szám után felcsendült az egyik kedvenc számom http://www.youtube.com/watch?v=Ld4KRRfAEK8 behunytam a szemem és őt láttam előttem, ahogy megcsókolt újra éreztem az ajkaimon az övéit. Sírva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése