Rengeteg emlék eszembe jutott. Hogyan ismertem és mennyire lenézően viselkedtem vele. Akkor még nem tudtam milyen kincs ez a lány. Mindenki lekezelően viselkedett vele, nem volt olyan, mint mi elég szegényesen öltözködött ezért sokan csúfolták. Egy nap viszont mellé kellett ülnöm akkor kezdődött minden. Kiderült, hogy vágyik barátnőkre, de sosem foglalkoztak vele. Egyre több időt töltöttünk együtt, tényleg szegények voltak viszont olyan összetartást még sohasem tapasztaltam, mint amit náluk láttam. Csodáltam is őket, nekem ez nem adatott meg, gazdagabb vagyok, de lelkileg és olyan fajta család szeretetettből én keveset kaptam. Szinte már csak vele lógtam a legjobb barátnőm lett. Egy őszi reggel nem jött iskolába suli után a szüleihez mentem, csak az anyukája volt otthon, de az ő arcáról a szomorúságot és a rémületet olvastam le. Leültetett a nappaliba a szívem a torkomban dobogott éreztem, hogy valami rossz történt. Mikor viszont közölte, hogy Erika halálos beteg ledermedtem csak néztem magam elő és a könnyeim potyogtak. Amíg a kórházba értünk megtudtam, hogy egy nagyon súlyos szív rendellenességgel született és ez most elért olyan szintre, hogy csak a kórházban tartózkodhat. Beérve a hatalmas épületbe összeszorult a gyomrom fal fehér lettem. Erika szobájába belépve majdnem elájultam gépekre volt kötve azok pedig pityegtek és fura hangokat adtak ki. Épp ébren volt, de alig tudott beszélni, ekkor adta oda az addig ő által viselt karkötött és csak ennyit mondott. Kérlek Lau ezt mindig tartsd, magadnál meg fog védeni minden rossztól és erről eszedbe juttok majd. Könnyes szemmel bólogattam és szorosan magamhoz öleltem, viszont ekkor minden hangosan csipogni kezdett. Orvosok ki-be rohangáltak mi pedig a folyóson ültünk. Két-három órával később egy orvos meggyötört és szomorú arccal jött oda hozzánk és közölte, hogy Erika elhunyt. Iszonyatos fájdalmat éreztem napokig zokogtam. A temetésre se akartam elmenni, hisz mai napig nem tudom elengedni életem része lett és az is marad, örökre hiányzol Erika! Nos így veszítettem el egy jó barátnőt. A napok csak teltek és teltek azóta se beszéltem Felipével ezek után már nem merem felhívni és lehet, ő se akar már tudni rólam. Kedd van, tehát ma érkezik Sebi. Korán felkeltem, hisz majdnem a legkoraiabb repülővel érkezik. Alig volt forgalom a tengerparton lófrált pár ember a kutyájával olyan békés volt minden. Viszont a repülőtéren teljes tömeg várt nagy nehezen átfurakodtam az embereken és a várva várt személyt pillantottam meg elég sok cuccal.
- Szia Sebi- ugrottam a nyakába.
- Szia Kicsi lány- próbált az ölelésemből szabadulni, de nem nagy sikerrel.
- Te most hozzám költözöl, hogy ennyi bőröndöt hoztál?- egy kisebb táskát elvettem tőle.
- Nem, csak lesz az a szponzori rendezvény meg szeretnék egy pár napot itt tölteni- a meg szokott édes mosolyával közölte.
Megint át kellett verekedni a tömegen, párszor megálltunk, hisz felismerték kiosztotta az aláírásokat és már be is pattantunk a kocsimba. Sebi szerint gyorsan mentem ahhoz képest, hogy lány vagyok. Mikor leparkoltam Sebi csak nézett maga elé.
- Bejössz, vagy itt töltöd az időd a kocsimban?- érdeklődtem kedvesen.
- Persze, hogy be csak elbambultam- közben már ki is szállt és elindult az ajtó felé.
Megmutattam a szobáját addig, amíg lepakolt készítettem egy kávét illetve pár pirítóst. Reggeli közben alig beszéltünk nem bírtam sokáig ezt a csendet és megkérdeztem, ami már régóta érdekelt.
- Selena miért nem jött veled?
- Azt üzeni, hogy imád és vigyázz magadra, de most kicsit elfoglalt, de igazából szerintem nem tud szabadulni Kamui ágyából- a végén már nevetett.
- Akkor összejött nekik a dolog- visszamosolyogtam a kis szöszire.
- Igen igen és ti, hogy álltok Felipvel?- érdeklődött közben elkezdet pakolászni.
- Sehogy- lehangoltan válaszoltam.
- Hogy-hogy?- elkezdett mosogatni.
- Rafaela közénk állt, vagyis kivette a telefont a kezéből és kiosztott, hogy takarodjak Felipe közeléből- oda mentem mellé és segítettem neki.
- Amúgy nem kértelek meg, hogy mosogass, de köszi- próbáltam mosolyogni.
- Semmiség otthon is mindig nekem kell- egyszerűen csak vállat vont.
- Akkor Robert nem szeret mosogatni- nevettem el magam.
- Hát nem- röhögött ő is.
- Tényleg nem is tudod mi a legjobb, Fernando megkért minket, hogy vállaljuk fel a kapcsolatunkat Robbal ő mellénk áll és támogat minket.
- Ez jó, de akkor ideje lenne elmondani az igazat nem?
- El akarjuk, ezért akarok itt becsajozni- egy hatalmas vigyor ült ki az arcára.
- Jah értem akkor nem is hozzám jöttél- játszottam a sértődöttet.
- De, hozzád is, mert már hiányoztál és nem tudtuk mi van veled- megölelt és én is viszonoztam.
Egész nap hülyültünk dvd-ztünk majd este lementünk a partra sikeresen bele lökött a vízbe ezért csurom vizesen értem haza. Sokáig fent voltunk, viszont Sebinek korán kellett kelni a szponzori rendezvény miatt. Amíg nem volt itthon elmentem vásárolni és egy egyszerű ebédet is csináltam. Sebi farkaséhesen ért haza, az ebéd nagy részét ő ette meg ezek után az övé volt a megtiszteltető feladat, hogy elmosogathat. Nem nyávogott inkább megcsinálta én addig beültem a tv elé és az egyik szerelmes szappanoperát kezdtem el bámulni. El is aludtam rajta, nah ennyit arról, hogy érdekelnek ezek a sorozatok. Este bulizni készültünk ideje egy kicsit kimozdulni. Én egy fekete farmer szoknyát és egy fekete flitteres felsőt viseltem. Sebin egy fekete farmer és egy kék ing volt, ami nagyon illett a szeméhez. Egy közeli kis szórakozóhely volt a célpont. Nem voltak túl sokan, de óriási volt a hangulat, persze az italt se vetettük meg. Egyre jobb számokat játszottak, de amikor meghallottam a kedvenc számom magam után húztam Sebit.
http://www.youtube.com/watch#v=uWVi7wc4p1o&feature=related Végig táncoltuk az egész számot mindenki minket nézett hisz a vége felé már mi is énekeltünk. Óriási buli volt rég éreztem magam ilyen jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése