2010. március 11., csütörtök

11. rész

Ahogy kiléptem a szállodából egyenesen az autómhoz mentem. Senki sem volt a parkolóban, valószínű még mindenki alszik. A forgalom se volt nagy hamar haza értem. Szerencsére anyám nem volt otthon. Az üres családi lakásba léptem be, ahol felnőttem a gyerekkoromat töltöttem és ahonnan most el kell mennem. Felérve a szobámba nem ért meglepetés a ruháim már bőröndökben pihentek illetve pár doboz az ágyam mellett volt elhelyezve. Összepakoltam mindent, amit fontosnak tartottam és lepakoltam a kocsimba. Még utoljára körbejártam a lakást. Itt éltem 19 évet születésemtől kezdve itt laktam, rengeteg szép emlék köt ide persze e mellé társul egy pár rossz is. De ezek most teljesen kimentek a fejemből. A nappaliban volt egy kép ahol én és anya vagyok a sikeres érettségim után készült ez a kép, itt még minden rendben volt, nem bírtam tovább a könnyeim utat törtek maguknak és a képet áztatták. Erőt vettem magamon és kiléptem az ajtón talán soha többé nem jövök ide vissza. Fájó szívvel ballagtam végig a járdán még utoljára megcsodáltam a kis kertet, amit együtt csináltunk anyuval. Lassan elindultam nem tudom pontosan hova is fogok menni, de a közeli kis vendéglőt vettem először célba. Épp a kávémat kavargattam és a pirítósommal játszadoztam egyszerűen nem kívántam a kaját. Valamit kezdenem kell az életemmel nem maradhatok itt. Egyetlen egy menedékem maradt talán. Elővettem a telefonom és azt a számot hívtam, amit már évek óta nem.
Szerencsére kicsöngött és hamar fel is vette az illető.
- Hallo itt Pablo Martinez- egy erős férfihang szólalt meg a telefon másik végén.
- Szia apa Laura vagyok- elcsukló hangon szóltam bele.
- Laura mi történt mi a baj?- megdöbbenve, de rémülten kérdezte.
- Anya kilakoltatott- szipogva mondtam.
- Van hova menned?- aggódva kérdezte.
- Nincs, ezért hívtalak téged, hátha tudsz segíteni.
- Hozzánk tudod, nem tudsz jönni, de emlékszel ugye, hogy van egy nyaralók Benidormban oda nyugodtan elmehetsz, a tied lehet, és még most utalok neked pénzt.
- Köszönöm apa- sírtam a telefonba.
- Szívesen, de hívj, ha oda értél- majd lassan elbúcsúztunk, mert mennie kellet.
A reggeli után elindultam a reptérre, szerencsére épp időben értem ki, hiszem elcsíptem egy járatot, ami egyenesen Benidormba tartott. Egész úton aludtam fura álmok gyötörtek Felipével álmodtam olyan jó volt látni, ha csak álmomban is, de legalább újra feltűnt előttem az a két csodálatos szempár. Ez a város teljesen más, mint amihez én vagyok szokva egy nyüzsgő élettel teli hely. Ez kell nekem, hogy mindent elfelejtsek. Hamar megtaláltam a kis nyaralónkat. Ugyan olyan, mint amilyenek utoljára láttam. Leültem
Egy kis fotelbe néztem a morajló tengert és gondolkodtam. A telefonomra pillantottam jó pár sms-et kaptam Felipétől, de egyre se válaszoltam. Kicsit tv-zgettem majd mikor már besötétedett leindultam a partra. Sétáltam a homokba a víz morajlása teljesen megnyugtatott. Eszembe jutott egy szám a Dirty Dancing 2-ből elkezdtem dúdolgatni
http://www.youtube.com/watch?v=wqd4wn6awWs majd elfeküdtem a homokban és

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése